szellemi
szellemi [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -leg [e]
1. A szellemmel (2), kül. a szellem megnyilatkozásaival kapcsolatos, attól származó, rá vonatkozó. Szellemi alkat, alkotás; szellemi hagyaték: a) vkinek hátramaradt kiadatlan írásművei együtt; b) az az eszmei, erkölcsi örökség, amely vkinek az életéből és műveiből kisugározva halála után is hat; szellemi irányzat; (elavulóban) szellemi néprajz: folklór (2); szellemi termék, tevékenység. A francia klasszikusokról kárhoztató ítéletet mondani annyi, mint sutba dobni egy nagy korszak szellemi kincseit. (Ambrus Zoltán) || a. <Rendsz. a testitől, a fizikaitól való megkülönböztetésképpen:> a gondolkodás és olykor az érzelmek körébe tartozó; értelmi (és érzelmi). Szellemi ébredés ←; szellemi eltompultság ←; szellemi élvezet; szellemi fejlődés, fogyatékosság; szellemi olimpia ←; szellemi röppentgyű ←; vkinek a szellemi tápláléka: azok a könyvek, esetleg előadások, filmek, színdarabok stb. együtt, amelyeket vki rendszeresen olvas, hallgat, megnéz; szellemileg → kiskorú; szellemileg → nagykorú. Mind a Szajna partján találták meg szellemi hazájokat. (Justh Zsigmond) Mind a ketten egy helyen tartottuk a szellemi táplálékunkat. (Mikszáth Kálmán) Édesanyámnak…sok baja volt, a szegénység, a sok gyerek…, szellemi érdeklődésének… korlátozása, családi felelősség. (Móricz Zsigmond) || b. Szellemi munka: olyan m., amely a gondolkozás fokozottabb igénybevételét követeli meg. A szellemi és a fizikai munka közti lényeges különbségek csak a kommunizmusban szűnnek meg. Valami régimódi író… ajánlkozott szellemi munkára. (Nagy Lajos) || c. Ilyen munkát végző. Szellemi dolgozó, munkás, munkavállaló. Bizonnyal méltó a munkás a maga bérére: s úgy tartom, a szellemi munkás nem kevésbé. (Arany János)
2. <Az anyagitól való megkülönböztetésképpen> eszmei, elvi. Szellemi áramlat: a társadalmi fejlődésnek vmely meghatározott szakaszára jellemző eszméknek és ízlésbeli sajátosságoknak az összessége. Szellemi eszközök, fegyverek, harc, küzdelem; szellemi vezér ←.
3. A műveltséggel kapcsolatos; művelődési, kulurális. Szellemi élet; szellemi központ; szellemi téren.
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Légiesen finom. Oly szellemi a lyány, oly tisztán szellemi… (Petőfi Sándor)
II. főnév A szellemiek: a szellem (2) megnyilatkozásait, a műveltséget illető kérdések, dolgok. Szellemiekben feltűnő a haladás.
szellemies.
