szellőztet
szellőztet [e-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas Lehetővé teszi v. előidézi, hogy friss levegő járjon át vmit. Szellőzteti az ágyneműt, a ruhát, a szobát; szellőzteti a bányát: a külszíni levegőt nyomással bevezeti a bánya térségeibe és gépi erővel eljuttatja a munkahelyekre. Ideje már egy kevéssé Szellőztetni a szűk házat. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) Vmely helyiségbe a tiszta levegőt beengedi. Szellőztet, azután begyújt. Fölhúzta a redőnyöket, s szellőztetett. Az ilyen kisebb sörházakban… nem sepregetnek, szellőztetnek, takarítanak eleget. (Krúdy Gyula) || b. tárgyas (szőlészet) <Bort> úgy fejt, hogy nagy felületen érintkezzék a levegővel. || c. Szellőzteti a fejét: a) leveszi a kalapját, hogy friss levegő érje a fejét; b) szabad levegőre megy, hogy fejfájásától, bódultságától szabaduljon.
2. tárgyas (választékos) Szellőztet vmit: mások bizalmas, kényes ügyét több embernek elmondja v. megírja, nyilvánosságra hozza. Szellőzteti vkinek viselt dolgait, a kérdés, a múltat. Nem akarta, hogy szellőztessék az ügyet. Néhány év előtt… belekeveredett neve egy különös ügybe, amelyet az újságok „szelőztettek”. (Krúdy Gyula) Tudott olyan intim és jellemző dolgokat az egyes emberekről, azok magánéletéről, amiket a fórumon nem szokás szellőztetni. (Karinthy Frigyes)
Igekötős igék: átszellőztet; kiszellőztet; megszellőztet; végigszellőztet.
szellőztetés; szellőztetett; szellőzhethető.
