szélső
szélső melléknév -bb, legszélső v. (ritka) legszélsőbb
1. Azonos jellegű tárgyakból álló sor, csomó szélén, végén levő, a sor, a csomó közepétől egy bizonyos irányban a legtávolabbra, legkívülre eső. Szélső fa: <fasorban>; szélső ház: a falu, a város, a telep szélén levő h.; szélső könyv (a polcon); szélső szék <pl. színházban>. A cseléd kék asztalterítőt vetett a szélső fenyőfa árnyékában a kerti asztalra. Uzsonnaidő volt. (Gárdonyi Géza) || a. (sport) A pálya szélén álló és ott játszó <játékos>. A szélső játékos.
2. (rendsz. felső fokban) (átvitt értelemben) A lehetséges fokozatok közül a legnagyobb fokozatot jelentő; legnagyobb fokú, mérvű; végletes. Elment a lehetőség legszélső határáig. És ezért Rikát a szélső határig | Minden hölgyei közt, szerette halálig. (Arany János) Bethsába a vakmerőség legszélsőbb eszközéhez folyamodott. (Jókai Mór) || a. A jelzett szóval jelölt elvet, irányzatot a legélesebben, megalkuvás nélkül képviselő <személy, csoport>. Szélső soviniszta, radikális. A szélső jobboldal vezére Egy öreg úr. (Gyulai Pál) S mert pecsovics főispán atyja, Magát a széső párthoz csapja. (Gyulai Pál) || b. (régies, rosszalló) Szélsőséges. A szélső elvek buzgó híve, Eszénél mindig több volt szíve. (Gyulai Pál)
