szemérmes
szemérmes [ë-e v. ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. <Szerelmi v. nemi vonatkozásban> tartózkodó, szégyenlős, szigorú erkölcsű. Szemérmes ifjú, kislány. Túlságosan szemérmes. Ah Biberách! örvendj! bizonnyal az enyim fog ő – az a szemérmes angyal – enyim fog ő lenni. (Katona József) Nem szépelgett neked valaki? Itt ügyeljen az emer a becsületére; a város kicsi, s az emberek pletykák. Azért mondom, mi szegények vagyunk, de szemérmesek. (Petelei István) Szemérmes volt ez a vadember, sose engedte, hogy a lányai rányissanak, mikor mosdott. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Szemérmes csók, magatartás, pillantás. Nyájasan átölelé az előtte szemérmesen állót. (Vörösmarty Mihály)
2. (kissé népies) <Társadalmi érintkezésben> tartózkodó, szerény, szégyenlős. Egyél, ne kínáltasd magad, ne légy olyan szemérmes!
szemérmesség.
