szemetes
szemetes [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <terület, hely> amelyen szemét van. Szemetes udvar. A háza mindig szemetes. Nem is szidok tanácsot, kormányt, Ha útam kissé szemetes… (Arany János) Ember alig vágott át a kihalt, szemetes grundon. (Gelléri Andor Endre)
2. Olyan <mag v. porszerű áru>, amelybe más, idegen, haszontalan anyag, szemét (1, b) keveredett. Szemetes búza. A vetőmag szemetes. Az őrlők szemetes búzát hoznak. (Eötvös József)
3. A háztartási v. utcai szemét összegyűjtésére való, használatos. Szemetes gödör, kocsi, kosár, láda, vödör.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Az a köztisztasági dolgozó, aki városokban a háztartási szemetet házanként kocsira, kukába gyűjti. Jön a szemetes. Nagyon messzire hallatszik a szemetes csengetése… mint egy távoli országban. (Krúdy Gyula) Reggel hatkor a kapujuk előtt csöngetett a szemetes. (Kosztolányi Dezső)
