szentimentalizmus
szentimentalizmus [ë-ë] főnév -t, -a (régies írva: sentimentalismus is) (csak egyes számban)
1. Túlzott érzelmesség, ellágyulásra való hajlam. Van benne egy jó adag szentimentalizmus. Hajlik a szentimentalizmusra. Gyöngeségből kellene magyaráznunk az erőt, ha Eötvös egyéniségének nyitját a sentimentalismusban keresnők. (Péterfy Jenő) || a. (rosszalló) Érzelgősség.
2. (irodalomtudomány) <Főleg a XVIII. században és a XIX. század elején> irodalmi és művészeti irány, amely a lágyan érzelmes helyzeteket és történeteket, érzelgős hangulatokat és az érzelmeik uralma alatt szenvedő hősöket kedvelte; az érzelgősség uralma az irodalomban és a művészetben. A szentimentalizmus kora. A szentimentalizmus jellegzetes alkotása Goethe Werthere és nálunk Kármán József Fannija. Vágy és rettegés közt fejlett ki a helléni korban ismeretlen sentimentalismus. (Kölcsey Ferenc)
