szentség [szencség v. szentség] főnév -et, -e [ë, e]
1. (vallásügy, ritka) Vkinek szent (1) volta. Assisi Ferenc szentsége.
2. Vminek szent (2, 5, 5a, 6) volta. A hazaszeretet szentsége. Becsületem szentségére esküszöm. A kapitalisták a magántulajdon szentségét hirdetik. Óh, e népe, óh mely sűrű felhőt vona A szentség színével bémázolt babona! (Csokonai Vitéz Mihály) [Tengelyi] a határozatok szentségéről szólt. (Eötvös József)
3. Szent (5, 5a) dolog. Egy szentség van a világon, Melyért fegyverünkkel Sírunkat megásni méltó, Melyért vérzenünk kell; Ez a szentség a szabadság! (Petőfi Sándor) Csak a tananyag | volt szentség előttem. (Szabó Lőrinc)
4. (vallásügy) <Némely keresztény vallás tanítása szerint> olyan különleges egyházi cselekmény, ill. a vele járó külső, látható jel, amely a hivőt a kegyelem részesévé teszi. A hét szentség; a keresztség szentsége;→felvesz vmely szentséget;→kiszolgáltatja a szentséget vkinek. Azért jöttem hozzád, hogy a haldoklók utolsó szentségében részesítselek. (Jókai Mór)
5. (vallásügy) Oltáriszentség (2a). Úrfelmutatáskor mind talpra állnak, hogy leborulva tisztelhessék a szentséget. (Móra Ferenc)
6. (durva) A szentségét v. a szentségit, (azt) a hét szentségét v. szentségit!: <káromkodásként>.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.