szépeleg
szépeleg [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige ..lgek [ë], ..lgünk; -tem, ..lgett [ë, ë] -jen [e] -ni v. ..lgni [e] (választékos, kissé tréfás)
Szépeket mond; udvarol. Most nincs időm szépelegni. Krisztina éppen az utcaajtóban áll, és… Nagy János uram… kénytelen volt neki az utcaajtóban szépelegni. (Jókai Mór) Nem kísért-e valaki? … nem szépelgett neked valaki? Itt ügyeljen az ember a becsületére. (Petelei István) || a. (ritka) Szépeket mondva enyeleg. Szépelegjünk egy kicsit. Szépeikkel szépelgünk S nem tapostunk sleppjeikre. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elszépeleg.
szépelgés; szépelgő.
