szépreményű
szépreményű [e] melléknév (régies, választékos)
1. Olyan <személy>, főként ifjú, akire szép, sikerekben gazdag jövő vár. Szépreményű fiatalember. A szépreményű ifjú meghalt. (Jókai Mór)
2 (finomkodó) <Fiatal személyhez, főként leányhoz intézett levelek címzésében udvarias, kedveskedő jelzőként.> Szépreményű Nagy Olívia kisasszonynak.
