szerelmetes
szerelmetes [e-e-e-ë] melléknév (régies)
1. Szerelmes (6). Szerelmetes fiam. Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond. | Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. (Ady Endre) Isten hozott, szerelmetes öcsém! (Szabó Lőrinc)
2. Nagy szerelemmel szeretett <személy>. Látja gondolatjában meleg tűzhelyét, a tűzhely mellett a szerelmes nőt. (Jókai Mór)
szerelmeteskedik; szerelmetesség.
