szerelő
szerelő [e-e v. ë-ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki szerel vmit. A vízvezetéket szerelő munkás.
2. Olyan <eszköz>, amellyel v. amelyen szerelnek vmit. Szerelő szerszám.
II. főnév -t, -je [e] Az a szakképzett személy, aki gépek, üzemi v. házi műszaki v. közszolgáltatási berendezések, vezetékek, szerkezetek összeállításával, elhelyezésével, javításával, karbantartásával hivatásszerűen foglalkozik. A szerelők most állítják be a pillérek közé a híd vasszerkezetét.
Szóösszetétel(ek): 1. szerelőasztal; szerelőbrigád; szerelőcsarnok; szerelőcső; szerelőfogó; szerelőgép; szerelőhely; szerelőkocsi; szerelőmester; szerelőmozdony; szerelőmunka; szerelőtanuló; 2. autószerelő; gázszerelő; motorszerelő; rádiószerelő; villanyszerelő.
szerelői.
