szerelvény
szerelvény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (vasútügy) Egy-egy útra egy vonattá kapcsolt kocsik sora; vonat. Vasúti szerelvény; befut, indul a szerelvény; összeállítják a szerelvényt. [A mozdony] fölhúzta szerelvényét a gépházig. (Kosztolányi Dezső)
2. (műszaki nyelv) Vmely géphez v. vezetékhez hozzátartozó alkatrész, amelyet nem a gyártással egy időben, hanem csak később, rendsz. a használati helyen szerelnek rá. A szelepek és a csapok szerelvénye; a csővezeték szerelvényei.
3. (katonaság) Azoknak a tárgyaknak az összessége, amelyeket a katona fölszerelésként magával visz. Pihenj, szerelvényt igazíts! A járőr teljes szerelvénnyel indult útnak.
4. (irodalmi nyelvben, régies) Vmely helyiséghez tartozó berendezés, fölszerelés. A hercegi konyhához szükséges szerelvények Kis-Martonból megérkeztek. (Vas Gereben) A szerelvényt és szerkesztői irodát és lakást… – Megtartod? Nem kellett volna. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. szerelvényvizsgálat; 2. vonatszerelvény.
