szerénytelen
szerénytelen [ë-e-e v. e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, akikből feltűnően v. bántóan hiányzik a szerénység. Talán nem leszek szerénytelen, ha megjegyzem, hogy…, szerénytelen vagy, ha mindig csak tudásodat fitogtatod. A világnak éltek, s világ polgárai ez értelemben…; s ki elég szerénytelen, hogy ezek sorába iktassa be magát? (Vörösmarty Mihály) || a. Ilyen személyre valló, jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Szerénytelen dicsekvés, kérkedés, megjegyzés, viselkedés. Szerénytelenül viselkedett. Bocsánatot kérek, mindjárt a tárgyon kezdem. Azért kerestem fel ügyvéd urat, mert egy szerénytelen kis kérésem volna (Nagy Lajos)
2. Olyan <személy>, aki túlságosan sokat v. többet követel, mint amennyit érdemel. Nagyon szerénytelen volt, túlzott követelésekkel lépett föl. || a. Az ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Szerénytelen követelés.
szerénytelenkedik; szerénytelenség.
