szeretkezik
szeretkezik [e-e-ë] tárgyatlan ige- (tem), -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë], (régies) szeretkőzik ..zött, ..zzék (..zön) (választékos)
1. Nemileg érintkezik; közösül. Szeretkezik vkivel. A féreg is meglelte párját, Virág ölén szeretkezett. (Reviczky Gyula) A fiú megint csókolta leányt, és a díványra hanyatlottak… szeretkeztek… buja szemérmetlenséggel. (Nagy Lajos) || a. Szerelmi viszonyt folytat, ilyen viszonyban él vkivel. Szeretkeznek az emberek, Boldog, akit szép lányt szeret. (Reviczky Gyula)
2. (régies) Simogatással, csókkal, öleléssel adja tanújelét szeretetének, szerelmének, a szeretett személyhez való, rendsz. nemi vonzódásának. Magyar ember nem szeret mások előtt szeretkőzni, még a feleségével sem. (Jókai Mór)
szeretkezés; szeretkező.
