szerkesztő
szerkesztő [ë-e v. e-e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki szerkeszt, ill. megszerkesztett vmit. A gépet szerkesztő mérnök; a jegyzőkönyvet szerkesztő írnok; a rajzot szerkesztő tisztviselő. Háromszáznegyvenhat forintot kért havonkint a [könyvet] szerkesztő társaság. (Kölcsey Ferenc)
II. főnév -t, -je [e] Hírlapnak, folyóiratnak v. több munkatárssal dolgozó kiadványnak szellemi irányítója, aki a munkatársaknak témákat ad, a kéziratokat elbírálja, összeállítja, esetleg szedésre kész formába rendezi. Felelős szerkesztő: az, aki a hírlap, folyóirat, kiadvány tartalmáért a törvény által meghatározott mértékben s körülmények között felel. A hírlap, a naptár, a sorozat szerkesztője. A szerkesztők… divatmellékletekről gondoskodtak hazánk szebb lelkű leányai számára. (Móra Ferenc) Folyékonyan csevegve elmondta, hogy egy napilap szerkesztője lett. (Karinthy Frigyes) || a. (rádiótechnika) <Rádióban, televízióban> vmely állandóbb jellegű v. ismétlődő műsorszám összeállítója, irányítója. || b. <Az úr szó jelzőként is, kül. megszólításban:> általában hírlapíró. A borbély mindig szerkesztőnek nevezte, szerkesztő úrnak szólította.
Szóösszetétel(ek): 1. szerkesztőgárda; szerkesztőképesség; szerkesztőkészség; szerkesztőművészet; szerkesztőtehetség; 2. főszerkesztő; lapszerkesztő; segédszerkesztő.
