szerkezet
szerkezet [ë-ë-e v. e-ë-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (rendsz. birtokos személyraggal) <Gépben, készülékben> a működtetésre alkalmas, egymással összefüggő és rendsz. védett helyen levő alkatrészek összessége. Az ágyú, a mikroszkóp, a motor, a zár szerkezete. Nagy érdeklődéssel nézegette… a kendertilók s egyéb közönséges házi szerszámok szerkezetét. (Mikszáth Kálmán) Az én kutyám érdeklődik az órák szerkezete iránt is… Mindennap ott ül mellettem, és nézi, hogyan bajlódok némely órával. (Gárdonyi Géza) || a. Vmely technikai feladat elvégzésére alkalmas, több részből álló eszköz. Erőátviteli, mozgó, nyugvó, rugós szerkezet. Feltalált egy elmés szerkezetet. Olyan szerkezet volt az ajtaján, amelyet csak ő tudott kinyitni és bezárni. (Krúdy Gyula)
2. (műszaki nyelv) <Építményben> a terhelésnek és egyéb igénybevételnek ellenálló részek összessége. Betonból, fából, kőből, vasból való szerkezet; a ház, a híd, az úttest szerkezete. A léghajó vitt. Mozgó oszlopok | nőttek, süllyedtek, sík emeletek: | láttam mögöttük a szerkezetet. (Szabó Lőrinc)
3. Az a mód, rend, ahogyan vmely természeti alakulat, képződmény részekből felépül, a részekből az egész összeáll, ahogyan az egészet alkotó részek összefüggenek egymással. Az anyag, a Föld, a hegy, a kristály, az emberi test szerkezete. || a. (földtan) A talaj, a homok, a föld összetételének milyensége, lazább v. szilárdabb volta. Durva, finom, morzsalékos, porhanyós, szemcsés, tömött szerkezet.
4. (irodalomtudomány, művészettörténet, tudományos) <Szellemi, művészi alkotásban> az a felépítési mód, belső rend, amely a mű elemeinek elrendezéséből, összefüggéséből, arányaiból adódik. Áttekinthető, egységes, széteső, világos szerkezet; a dal, a dráma, a regény, a szonáta, a tanulmány szerkezete. A mű szerkezete kissé laza, az ábrázolt események nem függnek eléggé össze. A Toldi szerkezete egységes. A dráma erkölcstanának… keresetlenül kell… a dráma charactereiből, a szerkezetből folynia. (Vörösmarty Mihály) Látom, hogy jó a tárgy, a szerkezet: De nem hallom ki szivverésedet. (Reviczky Gyula) A regénynek hiányai vannak. Szerkezete kifogásolható, fejlesztése mesterkélt. (Péterfy Jenő)
5. (nyelvtan) Az a mód, ahogyan a nyelv elemei (hangok, szótövek és toldalékok, szavak stb.) a nyelv sajátos rendszerében egymással kapcsolatban vannak v. lehetnek. → Nyelvtani szerkezet; a mondat szerkezete; a szó szerkezete. || a. (nyelvtan) Szószerkezet (1). → Birtokos szerkezet; határozós szerkezet; jelöletlen, jelölt szerkezet; → jelzős szerkezet; → tárgyas szerkezet.
6. (átvitt értelemben, politika) Vmely társadalmi alakulat alkatát, felépítését meghatározó erőviszonyok összessége, ill. milyensége, jellege. A társadalom gazdasági szerkezete; a tőkés termelés szerkezete; a politikai szerkezetben beállott változások. Az állam szerkezetét, a politika huncutságait,… soha nem fürkészte. (Móricz Zsigmond)
7. (átvitt értelemben, elavult) Szervezet (3), rendszer. A megyei szerkezet… s a nemesség… jogai hozzák [az utasítások kötelező voltát] … magokkal. (Kölcsey Ferenc) Még megyei szerkezetünket is… megtámadják. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): 1. szerkezetfa; szerkezettan; 2. fedélszerkezet; járószerkezet; kormányszerkezet; nyelvszerkezet; szószerkezet; tartószerkezet; tetőszerkezet.
szerkezetű.
