szérű
szérű [ű v. ü] főnév -t, -je [e]
1. (népies) <Gazdaságokban v. falu szélén> döngölt talajú, elsimított terület, ahol a learatott gabonát asztagokba gyűjtik, kicsépelik (régen kinyomtatták), és ahol később a szalmakazlak állnak. Szükség nagy hengerrel a szérűt meglapítani. (Csokonai Vitéz Mihály) A bika… úgy szórta a földet szarvával, Mintha szérűn pelyvát forgatna villával. (Arany János) Nyár-éjszakán a grófi szérűn Reccsen a deszkapalánk. (Ady Endre)
2. (ipar) Csíráztató szérű: <szesz v. sörgyárban> nagyobb, betonozott pincehelyiség, amelyben az áztatott árpát kiterítve csíráztatják.
3. (tájszó) <Erdőben> kerek térség, tisztás, ahol a szénégetők a boksát rakják.
4. (bányászat) Szér. Kézi szérű; ponyvás szérű.
Szóösszetétel(ek): szérűcsíráztatás.
