szerzetes
szerzetes [ë-e v. e-e] főnév -t, -ek, e [ë, e] és melléknév
Vmely szerzethez (1), szerzetesrendhez tartozó (személy, főleg férfi). Szerzetes nővér, pap; bencés domonkos, ferencrendi szerzetes; (ritka) női szerzetes: apáca; beáll szerzetesnek. A szerzetes atyák eleitől fogva barátságot tartottak a tudományokkal. (Csokonai Vitéz Mihály) Színész akartam lenni felszentelt szerzetes létemre. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): szerzetesélet; szerzetesnő; szerzetesruha; szerzetestárs.
szerzetesi; szerzetesség.
