szigetel
szigetel [e-ë] ige -t, -jen [ë] (fizika, műszaki nyelv)
1. tárgyas <Villanyáramot vezető anyagot> olyan anyaggal burkol, fed, amelyen – rossz vezetőképessége miatt – az áram nem v. csak nagyon kis mértékben hatol át. A vezetéknek szánt drótot gumival, műanyaggal, selyemmel szigetelik. || a. (tárgy nélkül) (ritka) Ezt a műveletet végzi. Rosszul szigeteltek, azért történt rövidzárlat. || b. tárgyas (tárgy nélkül is) <Vezetőt vmely anyag> úgy burkol, fed, hogy az áramot nem v. csak nagyon kis mértékben engedi át. A gumiszalag, a selyem szigeteli a vezetéket. A gumi jól szigetel. Minden nedves anyag rosszul szigetel.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) Olyan anyaggal burkol, fed, véd, tömít vmit, amely a nemkívánatos hatásokat (hang, hő, nedvesség, rázkódtatás keltette rezgés káros hatásait) teljesen v. nagymértékben közömbösíti, kirekeszti. Ablakot, ajtót, alapozást, falat szigetel; gyapjúzsinórral, kátránypapírral, vattával szigetel vmit. A burkolók egész héten szigeteltek. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Anyag> úgy burkol, fed, véd, tömít vmit, hogy a nemkívánatos hatásokat távol tartja. A kátránypapír jól szigeteli a falat. Ez a gyapjúzsinór már rosszul szigetel.
Igekötős igék: elszigetel.
szigetelhető; szigeteltet.
