szik [1] [i v. í] főnév -et [ë v. e], -je [e] (főleg egyes számban)
1. (vegyi ipar) Sziksó. A szik kivirágzik a földön. Tavasszal… víz szokott rajta lenni… tele szikkel, mi köszvényről és szaggatásokról orvosság. (Tömörkény István)
2. (földrajz) Sziksót (szódát) tartalmazó föld; szikes talaj, föld, terület. Terméketlen, kiégett szik; a termővé váló szik; a szik meghódítása. A sziken, ahol régen semmi sem termett, most rizst termesztünk. Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.