szimat
szimat főnév -ot, -ja v. -a
1. Szaglóérzék, főleg állaté. Elindul a szimata után. A kutyának jó szimatja van. A veszett kutya… se lát, se hall, de a szimatja az ember felé viszi. (Mikszáth Kálmán)
2. (választékos) Megérzett szag, amely vminek, rendsz. vmely állatnak a közellétét, tartózkodási helyének irányát elárulja. A vizsla szimatot fogott v. kapott. A légáramlat szembejött, s az felém hozta a szimatot. (Jókai Mór) A kuvasz a mezőkön szaladgált, és néha hangos ugatással jelentette, hogy megtalált vmi szimatot. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben) Az az ösztönszerű különleges érzék, megértés, amellyel vki megsejt, kitalál vmit, vminek a nyomára jön. Szimatja mindig megmondja neki, hogy kivel áll szemben. Egy detektív furfangos szimatjával keresgéltem a szálakat. (Mikszáth Kálmán)
szimatú.
