színarany
színarany [n-a] főnév
1. Idegen, szennyező anyagot nem, vagy csak csekély, elenyésző mértékben (egy ezred százaléknál kisebb arányban) tartalmazó arany. (népies, túlzó) Tiszta színarany: tiszta arany. Vasból volt az ajtó… Szép fehér ezüstből másik nyílt nyomába. | Az ezüst után a harmadikba buktam, Tiszta színaranyból, ott be is nyitottam (Garay János) Élve aki hozza, tiszta szinaranyból Annyit adok néki, amennyit csak elbir. (Gyulai Pál)
2. Jelzői használat(ban) Ebből, ilyen aranyból való. Színarany rudacskák. A fiatal herceg… Bécs városában lakik… Színarany palotában. (Mikszáth Kálmán) S mint színarany golyó ragyog a terítőn | s magától csendül egy üres vizespohár. (Radnóti Miklós)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Jellemét, tulajdonságát tekintve rendkívül értékes dolog. Álljon tüzet, ha szíve színarany. (Vörösmarty Mihály) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vitathatatlanul igaz(i) Mennyi édes ábránddal hálózta körül… e színarany közmondást. (Mikszáth Kálmán) Csak az altruisztikus gyönyörűségek az igazi gyönyörűségek, ezek a színarany gyönyörűségek. (Nagy Lajos)
4. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Színtiszta igazság. Színarany, amit mondasz.
Szóösszetétel(ek): színaranytartalom.
