szint
szint főnév -et, je [ë, e]
1. Vminek (főként talajnak, talajrétegnek, víznek) magasságát, ill. mélységét jelző vízszintes vonal, ill. sík; színvonal, nívó. Alsó, középső, felső szint. Emelkedett a talajvíz szintje. A búvárok a Duna szintje alatt nyolc méternyire dolgoznak. A ház az utca szintje alatt mélyen feküdt. (Kosztolányi Dezső) A mocsárgáz, amint felkavarodik, azonnal a legmagasabb szintre tör, és ott szétpattan. (Móricz Zsigmond) || a. (földrajz) A (föld)felszín, domborzat magassága. A Dunántúl felszínének három magassági szintje van, a legalsó a Duna ártéri síksága. || b. (bányászat) <Bányában> Bizonyos tengerszín feletti magasságban levő (munka)hely, (vágat, folyosó, táró). A hetes szinten dolgoznak. || c. <Villamos és hírközlési berendezésben> az áramviszonyoknak, a feszültségnek, a teljesítménynek megállapított nemzetközi egységben kifejezett értéke. Pozitív, negatív szint. Az adást megfelelő szintre hozza.
2. (átvitt értelemben) <Szellemi, társadalmi, anyagi, teljesítményre vonatk.> (átlagos) színvonal, (átlag)eredmény, mérték; nívó. Az árak, a bérek, a gazdasági élet szintje; egy szintten v. szintben van vmivel; egy szintre emel (hoz, helyez) vmit vmivel; egy szintre jut vmivel. A termelékenység szintje emelkedik. A kereset szintjét új munkamódszerekkel emelték. || a. (átvitt értelemben, sport) <versenyben, (sport)teljesítményben> elért v. elérhető eredmény, ill. kitűzött színvonal, mérték. Szinten belül végzik a próbát. Nem érte el az ifjúsági szintet sem. Elérte a kiváló sportolói szintet.
Szóösszetétel(ek): 1. szintfelület; szintmagasság; szintpont; szintszabályzó; 2. árszint; födszint; pályaszint; talajszint; tengerszint; vízszint.
szintű.
