szitok
szitok főnév szitkot, szitka, (választékos, irodalmi nyelvben)
Haragból, indulatból fakadó durva, mocskolódó, gyalázkodó, szidalmazó kifejezés; káromkodás, szitkozódás, átkozódás. (Csőstül) → hull a szitok a fejére; szitokra fakad; szitkot → szór vkire; szitokkal → elborít vkit, vmit; szitokkal illet vkit. S még hangosabb lesz a hajófenék, Szitok, kurjantás röpköd szerteszét. (Reviczky Gyula) Agyamban alszik gond, szitok, Most áhítatot áhítok. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): szitokáradat.
szitkos.
