szláv
szláv főnév és melléknév
I. főnév -ot, -ja
1. A szlávok: tömegükben Kelet- és Közép-Európában, valamint a Balkán félszigeten élő népek csoportja; nyelvük az indoeurópai nyelvcsalád egyik önálló részét alkotja. Keleti, nyugati, déli szlávok; szlávok lakta terület. || a. A szlávok közé, ill. vmely szláv nép közé tartozó személy. Az öreg szlávot felemelte a két hajdú. (Jókai Mór)
2. E népek nyelve együttvéve, ill. közös jellemvonásaikban tekintve. Jövevényszavaink tekintélyes része a szlávból való. || a. (nyelvtudomány) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> → egyházi szláv; → óegyházi szláv.
II. melléknév (-ul)
1. A szlávok közé tartozó <személy>, szlávokból álló <közösség>. Szláv ember, művész, tudós; szláv nép. Barla … szántott, álmodott Egy kis szláv leánnyal. (Ady Endre) Valami méla pap beszélt, Szláv, tömjénes, ősz. (Juhász Gyula)
2. A szlávokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használatos. Szláv alkat, népköltészet, nyelvek; → egyházi szláv nyelv; óegyházi szláv nyelv; szláv zene. Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? | Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. (Ady Endre) Világoskék szláv szeme sok jóindulatot fejez ki. (Kuncz Aladár)
3. A szlávok nyelvével, irodalmával, történetével stb. foglalkozó. Szláv filológia, művelődéstörténet, nyelvészet.
Szóösszetétel(ek): 1. szlávbarát; szlávellenes; 2. délszláv; ószláv.
szlávos.
