Olyan <személy>, aki természeténél fogva v. más okból zárkózott, s ezért nagyon keveset beszél v. szokott beszélni; szűkszavú. Igen szófukar látogatók voltak. A főtanácsos zordon viszonozta köszöntését; javíthatatlan agglegény, magányos, szófukar. (Babits Mihály) Már az olasz frontról jött meg Zoli, | ifjú zászlós; aludt, alig beszélt; | … oly | szófukar lett, oly egykedvű-komoly, | hogy ijesztett. (Szabó Lőrinc) || a. A bőbeszédűséget kerülő, csak kevés szót használó. Ez a haszontalan, hazug, léha, vén munkakerülő a Hauptmann szófukar előadásában csudálatosan megelevenedik előttünk. (Ambrus Zoltán)
szófukarság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.