szokásos
szokásos melléknév -an, -abb
1. A közösség v. az egyén gyakorlatában általánosan, rendszeresen követett, ill. vmely általános gyakorlat, szokás szerinti. A szokásos heti értekezlet; a szokásos honorárium; a szokásos napi két órai séta; szokásos megfontoltságával; a szokásos módon és helyen. Kuthy szokásos szeleburdiságával … elkezdett Petőfi íróasztalán az iratok közt hányni-vetni. (Jókai Mór) Szokásos hivással hadd hívjam Múzsámat. (Ady Endre) Szokásos lassú lépteit meggyorsítva, igyekezett a szigeti szálloda felé. (Krúdy Gyula) || a. (kissé rosszalló) Unalomig megszokott; szokványos. A szokásos kifejezésekkel méltatta. Ha néha ilyes szót kockáztatok: … Szokásos bóknak nézed azt csupán? (Madách Imre)
2. Vmely törvényszerűséggel v. a közösség általános tapasztalatával egyezően, szabályszerűen előforduló, jelentkező. A szokásos áprilisi hideg szél; a levél szokásos zöld színe. Jelentkezett a szokásos láz.
3. (állítmányként, főnévi igenévvel) (ritka) Szokták, szokás. Ősszel szokásos vetni. A sárgarépát szokásos nyersen is fogyasztani.
szokásosság.
