szól
szól ige -t v. (ritka) -ott; -jon; -ni v. (ritka, választékos) -ani
I. Szót v. szavakat hallat.
1. tárgyatlan Hangos szóval, beszélve megnyilatkozik; mond valamit. Szól vmiről; vki ellen, vki mellett, vkinek az érdekében szól; csendesen, dünnyögve, halkan, hangosan, orrhangon, rikácsolva, szépen, tisztán szól; akadozva, dadogva, vontatva szól; értelmesen, világosan szól; általánosságban, burkoltan, nyíltan szól vmiről; gúnyosan, gúnnyal, kárörömmel, komolyan, közömbösen, lenézően, megvetéssel, tréfálkozva szól (vkiről, vmiről); bátran, büszkén, félvállról, fölényesen, gyengéden, szemtelenül, vmilyen hangon szól (vkihez); vmely nyelven szól; Júdásajakkal ← szól; szólni se tud: vmi pillanatnyilag akadályozza abban, hogy hangos szóval megnyilatkozzék; szólni nem szól; hallgat, nem szól; se szól, se beszél, (csak …); → enyhén szólva; köztünk szólva; mellesleg szólva; → négyszemközt szólva; → őszintén szóla; nem is szólva vmiről (vkiről) v. hogy vmiről (vkiről) ne is szóljunk: nem is említve vmit (vkit), pedig arra még inkább vonatkozik, amit mondtunk; egyik nem szól, a másik hallgat: mindkettő szótlanul áll. Boglyas fakó haja beillenék Repcepetrencének … Ő sem igen beszél; s ha szól, száját Szidalomra nyitja. (Petőfi Sándor) És foly a legénység csintalan játéka, Még tovább is folyna, ha a szörnyű barát Meg nem hallaná az ingerkedők zaját. | Meghallotta ám és hátra is tekintett, Szólni ugyan nem szólt, csak kezével intett. (Arany János) Nem szólt, csak görbe ujjával intett. (Móricz Zsigmond) Az arca kedvetlen lesz, de nem szól semmit. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyatlan Vmely rövidebb mondanivalóval fordul vkihez. Egész nap nem szólt a férjéhez. Akkor szólj, ha kérdeznek. Szólj, ha valaki keres. Szólj! s ki vagy, elmondom. – Ne tovább! ismerlek egészen. Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. (Kazinczy Ferenc) Mari … arcába valami fájdalmas vonás lopta be magát. Összerezzen, ha hozzá szólnak, mintha álmából költenék fel. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan (idézet előtt, után v. közbeszúrva) (Így) szól: ilyen szót v. szavakat ejt; így beszél; ezt mondja. Vkihez így szól: vkinek ezt mondja. Vigyázz! Pszt – szól neki halkan. „Nagyon örülök – (így) szólt –, hogy eljöttél.” Felállt, és így szólt hozzánk: „Kedves barátaim!” Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez: | „Ne válasszunk magunknak csillagot?” (Petőfi Sándor) Látja, látja – szólt, mert ilyenkor mindent kétszer mondott – … Mért nem megy inasnak? (Kosztolányi Dezső) „Tépd ki csőrödet szívemből s hagyj magam, mig elveszem!” – Szólt a Holló: – „Sohasem!” (Babits Mihály–Poe-fordítás) || c. tárgyas <Mondatot, szót, hangot> mond, kiejt. Vmennyit szól: vmely terjedelemben v. bizonyos számú alkalommal szavakban megnyilatkozik. Keveset, sokat szól; (bizalmas) kettőt sem szól egy nap: nagyon keveset beszél; hallgatag; nem szól semmit; egy v. néhány szót szól; egy (árva) szót sem szól; egy kukkot v. egy mukkot sem szól; → szót szól vkiért, vmiért. Szóltál valamit? (Egy) szót se szóltam. Szólt néhány szót az irodalomról is. „Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,” | Kukorica Jancsi e szavakat szólta. (Petőfi Sándor) Az öreg egy szót nem bírt szólni elképedettségében. (Gárdonyi Géza) Az én apám, ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan. (Ady Endre) || d. tárgyas <Csak néhány szókapcsolatban.> <Bizonyos mondanivalót> mondattá formálva kiejt. Igazat szól; hamisat szól.
2. tárgyatlan (választékos) Hosszabb-rövidebb beszédet intéz, beszél vkihez, ill. vmely csoporthoz. Szól a néphez. Mint barátokhoz szólt hozzájuk. A kiküldött kíván szólni. || a. tárgyatlan (ritka, választékos) <Író> mondanivalóját írásban kifejezi és közreadja. S ha bér helyett gyakran bürök vár is E földön minden nagyra és bölcsre, Szólj és ne csüggedj a jók pályáján! (Berzsenyi Dániel) Ha én szólok, Észak beszél, | Fagy és fátum fogja a számat. (Ady Endre) [Thomas Mann üdvözlése.] Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, | de mi férfiak férfiak maradjunk | és nők a nők – szabadok, kedvesek. (József Attila) || b. tárgyatlan (népies, régies, választékos) szól vkivel: szót vált, megbeszélést folytat, beszél, értekezik vkivel. Okosan szól vkivel. Szólj a lánnyal. || c. tárgyas Egy-két v. néhány v. pár szót szól vkivel: röviden szót vált, rövid megbeszélést folytat vele. Egy-két szót jó barát, hadd szóljak még veled! (Tompa Mihály)
3. tárgyatlan Vmihez szól: vmely ügyben, kérdésben megjegyzést, észrevételt tesz; hozzászól. Nem szól a kérdéshez, a vitához; a napirendhez szól. Nem szóltam olyanhoz, amit nem értettem. (Vas Gereben) || a. Mit szólsz (szól stb.) hozzá?: mit gondolsz, mi a véleményed, álláspontod ezzel kapcs.? Mit szólna ahhoz, ha …? Mit szólsz mindezekhez? Mit szólna a világ, ha látná ezt …? (Tolnai Lajos) No, ugyan kóstolja meg, mit szól hozzá? – Bubenyik a szájába vett [a borból] … néhány csöppet. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan (ritka) Vmibe szól: vmely terven, szándékon megjegyzésével, véleménynyilvánításával változtatni akar; beleszól. Jaj! csak asszony ne szólna a dologba, amihez nem ért. (Vas Gereben) Nem szól tanácskozásainkba senki. (Jókai Mór)
4. tárgyatlan Szól vkinek: néhány szóval értesít vkit vmiről, figyelmezteti vmire v. hívja vhová. Jó, hogy szólsz: köszönöm, hogy figyelmeztettél. Szólt a szomszédnak, hogy nyitva hagyta a kaput. Szólj neki, hogy rossz úton jár. [Mához egy hétre megöljük a hízót.] Szóltál már a hentesnek? Kotródjon innen, mert szólok a rendőrnek. Szólj és hívj! – Tanújelűl | Lelkem megjelen Hold tűnő csillámaként Puszta éjjelen. (Bajza József) Szólok egy fiumei rendőrnek, hogy kísérjék figyelemmel … (Gárdonyi Géza) Mire a parti őr szólt az egyik halásznak, s az döcögve elindult a csónakjával, hát addigra a női hulla lement a víz alá. (Gelléri Andor Endre) || a. Vkire (vmire) szól: csillapítóan, elhallgattató szándékkal néhány szót mond vkinek (vminek). Vö : rászól (1–2). Ránk szól, ha nem vagyunk csendben. Szólj a gyerekre, mert lármázik! Szóljon a kutyára! Már rád szólni se szabad? Édes Hazám, fogadj szívedbe, | hadd legyek hűséges fiad! | … Költő vagyok – szólj ügyészedre, | ki ne tépje a tollamat! (József Attila) || b. tárgyatlan Szól vmiért (vkinek): a) (sürgetve) kér vmit vkitől. Szólok az ebédért. Szóltak a pénzért. A hónap utolsó napján se volt szabad pénzért szólnia az asszonynak. (Gárdonyi Géza); b) szemrehányást tesz, rosszallását fejezi ki. Nem szóltak neked a lármáért? || c. tárgyatlan (ritka) Szól vkiért: egy v. néhány szóval segítségül hív v. odarendel vkit. Rendőrért szól. Szegényember, hejh, csak egyet szólna – A király már katonákért szólna. (József Attila)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmi szól vkiből v. (ritka) vkinek a szájából, ajkáról: vmi sugallja a mondanivalóját, s ő annak a hatása alatt beszél, nyilatkozik így. Az elfogultság, a harag, az irigység szól belőle. Budán a bősz király előtt Megállnak zordonan … De trónusán áll a király, S szól ajkiról a gőg: „Földig boruljon térdetek, Ti vétkes pártütők!” (Garay János)
6. tárgyas (régies) <Vkit többször v. több embert hosszabb időn át> sorozatosan megszól; ócsárol. Egész nap … embereket szól, a férfiakat dicséri, az asszonyok öltözeteit rágalmazza. (Vörösmarty Mihály) Hát csak szóltak, szapultak engem, ugye, a szép mákvirágok? (Jókai Mór)
II. tárgyatlan Hangokat hallat, hangzik.
1. <Madár v. (ritka) más, a madarakéhoz hasonló hangot hallató állat> a rá jellemző hangot adja, rendsz. énekszerűen, hosszan v. ismételten. Szól a csalogány, a kakas, a kakukk, a kuvik; szól a tücsök. Nem szól a harsogó haris a fű közül. (Petőfi Sándor) Nem visz már út a ligetekbe, Hol primula feslik s csalogány szól. (Tóth Árpád) Szebben szól otthon a kakukk, mint itt a fülemile. (Móra Ferenc) Elhallgattak a madarak, | annál hangosabban szóltak a tücskök. (Babits Mihály) || a. (ritka) <Értelmesebb állat, rendsz. kutya> hangjával jelt ad. Ki járt erre az éjjel? Mondják, hogy senki, mert szólt volna a puli. (Tömörkény István)
2. <Hangszer v. más, hangot adó eszköz> a rá jellemző hangot adja. Szól a bőgő, a cimbalom, a duda, a hegedű, a kürt; szól a csengő, a harang; szól a rádió; szól a telefon; → üresen szól. S szólj erősen, lantom, hogyha Már utósó e dalod. (Petőfi Sándor) A tilinkóm nem szól, elhasadt. (Tompa Mihály) Borszag lepte el a présházsorokat; kereplők szóltak a hegyeken. (Babits Mihály) || a. Vmire v. (ritka) vmihez szól: <hangot adó eszköz>; hangjával vmire figyelmeztet, hív. Ebédre v. (ritka) ebédhez szól a csengő. Misére szól a harang. Indulásra szól a kürt. || b. Vkinek v. (ritka) vkihez szól: hangjával vkinek jelt ad. Nekem szólt a csengő? Ünnepi méltósággal szólni kezdenek a népekhez a harangok. (Tömörkény István)
3. <Vmely eszköz, kül. tűzfegyver> jellemző, rendsz. erős hang kíséretében működik. Szól az ágyú, a géppuska. Újra elalszanak … Már elhaladta az idő az éjfélt, mikor egy-két tompa dörrenés hangja … elhalad hozzájuk. Azt sem tudják, merről jött, messze van az nagyon, ahol a puska szólt. (Tömörkény István) || a. (-t ragos mértékhatározóval) Vmennyit, vmekkorát szól: <eszköz v. gyors, pillanatnyi folyamat, cselekvés> működése közben vhányszor v. vmilyen mértékben hangot ad. Kicsit, nagyot szól a fegyver; nagyot szól a lövés, az ütés. Leesett a vaslemez, akkorát szólt, mint egy ágyú. Még kettőt szólt a puska, aztán elhallgatott. || b. (régies, tréfás) <A pipa> szelel.
4. <Hang, hangok folyamatos sorozata> hallatszik, hangzik. Szól a dal, az ének, a zene. Halkan szól a szoprán. Muzsika szól, verbuválnak, Csapj fel, öcsém, katonának, hahaha. (Petőfi Sándor) Más berekben máskép szól az ének. (Tompa Mihály) A zene száll, a nóta szól. (Juhász Gyula) || a. Vmire v. (ritka) vmihez szól: <hang, hangok folyamatos sorozata> vmire figyelmeztet, hív, vmilyen alkalomból hangzik. Ebédre szólt a csengetés. Indulásra szólt a lövés. Temetésre szól az ének. (Petőfi Sándor) || b. Vkinek szól: <hang, hangok sorozata> jelt ad vkinek. Nekem szólt a csengetés? Ez a fütty neked szólt.
III. tárgyatlan (átvitt értelemben) Tartalmával, jelentésével közöl vmit, v. vonatkozik vmire, vkire.
1. Vmi szól vkiről, vmiről: vmely írásmű v. más írás tárgyaként v. hőseként szerepel vki vmi; vmiben szó van vkiről, vmiről. Kiről szól az elbeszélés, a regény? Miről szól a könyv, a levél, a rendelet? Róla szól a mese: a) az ő esetére, személyére ráillik a mese; b) (átvitt értelemben, bizalmas) éppen róla van szó, éppen őt érinti vmely eset. E roppant nép nem Csaba népe, | Melyről legenda szólott nektek, | Más nép e nép, ez csak: a Nép, | A fölkelt Nép. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) <Írásmű, írás> vkiről, vmiről említést tesz. Erről nem szól a → krónika. A történelem nem szól róla. Erről nem szól a törvény, a rendelet.
2. <Idézet előtt, után v. közbeszúrva.> (Így) szól: <vmely elhangzott, ill. vmely rögzített, kötött szöveg> pontosan, szóról szóra így van. A levél így szól: … Hogy szól a vers? Eb ura fakó – szól a régi mondás.
3. Vkinek v. vhova szól: <írás, kijelentés, mozdulat> vkihez, ill. vhová van intézve, irányozva, címezve; vki (vmi) felé irányul; vkinek, vmerre van szánva v. mondva. Az írás a szomszédnak v. a szomszédba szól. A csomag Budapestre szól. A levél neked szól. Ez az intés nekem szól. Kinek szól ez az összeg? A célzás neki szól. Kijelentése mindenkinek szól. Ez neki szól. Te pedig vigyázz, öcsém (ez a szolgabírónak szólt). (Mikszáth Kálmán) Éreznem kellett, hogy ez nekem, csak nekem szól. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Illik, vonatkozik, érvényes vkire. [Jókaihoz.] Itt vagyon október, hűvösebb a cella Még sincs a kezemben az igért novella. | Tudod pedig, tudod, a cigány adomát … Én rám szól keserves tanulsága ládd-é: Mikor haldokolva vacogott a dádé … (Arany János)
4. (átvitt értelemben is) A szívhez v. a lélekhez szól: <beszéd, írásmű, dal, zenemű> az ember legmélyebb érzéseit ragadja, indítja meg; a szívre, a lélekre hat. Egy dalt, egy dalt, Ó nympha, kedvesednek … Egy dalt, mely égi hévvel A szívhez szóljon és tehozzád! (Kölcsey Ferenc)
5. Vmire szól: <okmány, írás, megállapodás, intézkedés> vmely viszonylatra, helyre, időre érvényes. A jegy két személyre, egyszeri utazásra, kedvezményes belépésre szól. A megállapodás egy évre szól. Az elválás is „ágytól” és „asztaltól” szól … (Mikszáth Kálmán) A szerződés tíz évre szólt. (Gárdonyi Géza) || a. Vmennyiről szól: <okmány, írás> vmely pénzösszegre vonatkozik. Mennyiről szól az elismervény? A váltó ötszáz forintról szólt. Egy kötelezvényt vont elő …, mely tízezer forintról szólt. (Jókai Mór)
6. <Hír> elhat, eljut vhova. → Hét országra szól a híre. Világra szólt híre [a magyar] félelmes nevének … (Reviczky Gyula) Hét vármegyére szólt a vitézsége. (Mikszáth Kálmán)
7. Vki v. vmi mellett, ill. ellen szól: <tény, érv> vmely álláspontot, felfogást támogat, ill. gyengít, bizonyíték vmi mellett, ill. ellen. A → valószínűség amellett szól, hogy …; → ellene szól vminek. Ez is amellett szól, hogy … Minden érv ellene szól. Sok minden szól a tervezet mellett.
Szólás(ok): ld. angyal, száj, tisztesség.
Igekötős igék: átszól; beszól; beleszól; elszól; félreszól; felszól; hátraszól; hozzászól; ideszól; kiszól; közbeszól; leszól; megszól; odaszól; rászól; utánaszól; visszaszól.
