szomorúság
szomorúság főnév -ot, -a, (népies) szomoruság
1. A szomorú (1–3) melléknévvel kifejezett állapot; vkinek, vminek ilyen volta. → Agg szomorúság; szomorúságában sírva fakad; szomorúságnak → ereszti a fejét; szomorúságot okoz vkinek; arca szomorúságot tükröz. Hasztalan leskődött ott az édes álom, Nem bírt általtörni a szomoruságon. (Arany János) S egyszerre | semmi se fáj, | hisz meghalt, | meg, a halál | és nincsen szomoruság | és boldog | lett a világ. (Szabó Lőrinc) || a. Ennek az állapotnak az emberi külsőn, kül. az arcon tükröződő jele, megnyilatkozása. Fájdalom, szomorúság látszott a finom, kedves arcon. (Krúdy Gyula)
2. Elszomorító esemény. Ez bizony nagy szomorúság! Sok szomorúság érte.
