szösz
szösz főnév -t, -ök, -e [e]
1. A tilolt (és pozdorjától megtisztított) kender v. len közepes finomságú, megfonható szálainak tömege. Egy fej szösz, szöszt fon. És van sikoltás, ha pajkos legény, Meggyújtja a szöszt, a guzsaly nyelén. (Tompa Mihály) Font. Afféle gyalogguzsaly [= nem kerekes guzsaly] volt nála és a kötényében szösz. (Gárdonyi Géza)
2. (tréfás) <Enyhén indulatos beszédben, elhomályosult jelentéssel.> –21 <Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval a kérdés meglepett, csodálkozó, türelmetlen v. enyhén bosszús voltának jelölésére v. nyomósítására.> Mi a szösz? Ki a szöszt ismersz te ott? Hol a szöszben marad olyan sokáig? –22 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás enyhén bosszús kifejezésében.> Bánja a szösz: nem bánom. [Elmégy?] – Megy a szösz! Mit szólasz hozzá, vén cimbora? – Hát bánja a szösz! (Mikszáth Kálmán) Tudja a szösz, hogy is volna jobb a dolog. (Krúdy Gyula)
Szólás(ok): (tájszó) szöszön, boron: olcsó áron, olcsón.
Szóösszetétel(ek): szöszbáb; szöszfonál; szöszmadzag.
