A szónak hangtanilag elhatárolható, kisebb egysége (esetleg rövid szó egésze), amely rendsz. egy viszonylag erősen hangzó hangból – magánhangzóból – és ehhez kapcsolódó egy v. több kevésbé hangzó hangból – rendsz. mássalhangzóból – áll, amely hangzóssági csúcsot tartalmaz, s amelyet rendsz. egy nyomatékkal ejtünk ki. →Nyílt szótag;→zárt szótag;→hosszú szótag;→rövid szótag. Nagy ősz bajusza reszketett, míg e néhány szótagot kimondá. (Jókai Mór) [Nagyanyám] ha eddig hallgatag volt s csak döntő szavakban beszélt, ezentúl … csak fojtott tiltakozások szótagjaival élt. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai) A szónak az a rendsz. magánhangzóból és egy v. több mássalhangzóból, esetleg csak magánhangzóból álló része, amely a szó tagolásakor hangzásbeli, ill. írásbeli egységként elkülönül a többitől (pl. fi-a-im-nak).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.