szövedék
szövedék [e] főnév -et, -e [ë, e]
Általában a szövés eredménye.
1. (ritka, szövőipar) Szövéssel készített kelme. Egyszínű, mintás szövedék. || a. (átvitt értelemben) Csilló [= csillogó] véletlen szálaiból | törvényt szőtt a mult szövőszéke … | s láttam, a törvény szövedéke | mindig fölfeslik valahol. (József Attila)
2. Több részből bonyolultan és rendszertelenül összefonódott egész. Az ágak szövedéke; a kúszó növények szövedéke.
3. (átvitt értelemben) Az a rendsz. bonyolult és szoros viszony, összefüggés, amely egyszerre ható erők v. egymás után következő események v. egymással kapcsolatos körülmények v. összetartozó gondolatok között fennáll. Az érdekek, az események, a gondolatok, a hazugságok a rágalmak szövedéke. Így vesz el ön bűnei szövedékében Lucretia. (Vörösmarty Mihály) Beleélte magát a letűnt korok, az idegen helyzetek és szenvedélyek szövedékeibe. (Gyulai Pál)
szövedékű.
