szövetkezik
szövetkezik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë]
1. <Két v. több személy, embercsoport> közös célra, együttműködésre összefog. Szövetkezik vkivel vmire; szövetkezik vkivel vki ellen. Bűnre, összeesküvésre szövetkezik. A közös ellenség ellen szövetkeztek. Akár az ördöggel is szövetkezik. Ha te velem igazán, szentül szövetkezel | … nem soká Bitolják [= bitorolják] trónomat az istenek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, régies, költői) <Vki egy másik személyhez> hozzászegődik, társként csatlakozik. Hej, hej! Együtt mehetünk, én is arra megyek. – (Melléje szövetkezik, s ölelgetni kezdi) (Vörösmarty Mihály) Táncra édesgető keringő hangzik, a párok szövetkeznek, légi szilfidek gyermeklábakkal lejtenek. (Jósika Miklós)
Igekötős igék: összeszövetkezik.
szövetkezett; szövetkező.
