1. (régies) Kezdetleges fáklya, mely rendsz. viasszal, szurokkal v. gyantával bevont kenderkötélből, ill. szövetből áll. Oltárod készen áll? | – Hatvan szövétnek által ékesítve Az áldozókat elfogadni kész. (Vörösmarty Mihály) Mi a baj Ferkó? – kiáltott a révész, midőn az égő darab fa világításánál, melyet szövétnekként magával hozott, az uraság kocsisára ismert. (Eötvös József) || a. (átvitt értelemben) [Széchenyi emlékezete.] S míg kétle a bölcs, hátrált a tevékeny, Bújt az önérdek, fitymált a negéd: Ő megjelenve, mint új fény az égen, Felgyújtó az oltár szövétnekét. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, költői) Fény, világosság. Mi földi istenek! | Mi vagyunk sáfári az észnek, Sőtét éjben fénylő szövétnek, Minket kövessetek! (Tompa Mihály) Mindenütt lobogtatám a bölcseség szövétnekét. (Szigligeti Ede)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.