sztoicizmus
sztoicizmus főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (filozófia) Ókori görög-római filozófiai irány, amely a filozófia magjának az erkölcstant tette meg, a természet szerinti életet, önuralmat, kötelességteljesítést hirdette, s a lelket tartotta a megismerés hordozójának, azt tanítva, hogy ismereteinket érzéki észlelések útján szerezzük. A sztoicizmus hatása máig érezhető.
2. (választékos) A sztoikus (I. 1) ember életfelfogása, magatartása; rendíthetetlen lelki nyugalom, erkölcsi állhatatosság az életnek mindennemű változásaiban. Bámulták sztoicizmusát.
