szűkkeblű
szűkkeblű [e] melléknév -en [e], -bb (rosszalló)
Magasabb rendű v. egyetemesebb szempontok iránt meg nem értő, érzéketlen; korlátoltan kicsinyeskedő. Szűkkeblűen elzárkózik vmi elől. Az Életképek… szerkesztője egyik főtagja a fiatal Magyarországnak, hova mindazokat számítom, kik valódi szabadelvűek, nem szűkkeblűek, merészek. (Petőfi Sándor) Oh hogyha nagy idők nagy tanjait Nem akarod szűkkeblűen megérteni, Hitványan véssz el. (Madách Imre) || a. Önző fösvény.
szűkkeblűség.
