szűkszavú
szűkszavú melléknév -an, -bb
1. Keveset, beszélő, kevés beszédű v. szavú <személy>; hallgatag, szófukar. Szűkszavú ember. Nagymama… rém szigorú volt, | bár szűkszavú. (Szabó Lőrinc)
2. Kevés szóval, röviden (csak) a lényeget közlő <írásmű, megnyilatkozás, közlemény>. Szűkszavú ballada, parancs. Szűkszavú jelenet, rövid, mint egy epigramm. (Péterfy Jenő) E levelek… oly szégyenlősek, oly szűkszavúak voltak. (Mikszáth Kálmán) Míg reggel csak szűkszavú feleleteket ad bárkinek a kérdéseire, délben már magától megindul a szava. (Nagy Lajos)
