szundikál
szundikál tárgyatlan ige -t, -jon (bizalmas)
1. <Ember, ritk. (házi)állat> rövidebb ideig csendes, könnyű álomban v. félálomban pihen, félig ébren alszik; szunyókál. Ebéd után egy órát szundikál. Jószágból a csaplárnak nem jutott Egyéb egy kuvasznál; A ház végén szundikál naphosszat. (Petőfi Sándor) Valamennyien mélyen aludtak … Gergő is szundikált már. Elszundikált azonképp, ahogy naptól égett finom kis orcáját a tenyerében tartotta. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Szundikál vki: figyelme, ébersége nem teljes, nem kielégítő. Úgy látszik, szundikált, mikor ezeket a sorokat írta.
Igekötős igék: átszundikál; elszundikál; végigszundikál.
szundikálás; szundikáló.
