szurdék
szurdék főnév -ot, -ja szurdik (tájszó)
Általában szűk, keskeny hely(iség).
1. <Parasztházban> a kemence mögötti szöglet, zug; kuckó, sut. A gyermeknek télen szurdik- vagy kuckóban van helye. (Táncsics Mihály) A kemencénél megpendült a cimbalom; Egy öreg cimbalmos hevert a szurdékban, Már aludt, de fölkelt, hallva, hogy vendég van. (Arany János)
2. (ritka) Szurdok. Gyík surran a szurdékban, amerre az ember megy. | A rög szinte él. (Babits Mihály)
