1. Olyan, aki, ami szúr. (1, 3). A késsel a tenyerébe szúró gyerek; vkinek a kezét szúró tövis. || a. Olyan <eszköz>, amellyel szúrnak; szúrásra való, haszn. Szúró penge. || b. (átvitt értelemben) Szemet szúró: bántóan feltűnő, kellemetlen érzést okozó. Szemet szúró öltözet, viselkedés. Ott volt körülötte ez a szemet szúró, félelmes család. Folyton vendégek. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka, rendsz. rosszalló) Szúrós (3) <szem, nézés>. Követség szól, a király hall… – Nézve szúró pillantással. (Tompa Mihály) Szúró szeme átszalad az iraton. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Csípősségével vkinek érzékenységére ható, elevenébe találó; csipkedő. Ez megint a legszúróbb célzás volt Belizár féltettebb oldala ellen. (Jókai Mór) Mindig elmés, mindig szúró… (Reviczky Gyula)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.