szűzi
szűzi melléknév -en [e] (választékos)
1. Szűzhöz (II. 1) tartozó, szüzet (meg)illető <dolog>. Szűzi párta. Úgy… haljak én, uram, Mintsem lemondjak szűzi szép jogomról E férfiért. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A szűzi ágyon habos selymek… (Kiss József)
2. Szűzre (II. 1) jellemző, szűzhöz illő <tulajdonság, megnyilatkozás>. Szűzi szemérem; szűzi szerelem. Abbul immár nincsen semmi: Szűzi daccal tündér lenni… (Arany János) Egy angyal… szűzi szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi. (Kosztolányi Dezső) Az ő szűzi gondolataiban… benne volt, hogy Isten őrizzen minden bútól, bajtól, csapástól. (Móricz Zsigmond) || a. Szűztől eredő. Szűzi csók. Én kaptam annak a kis lánynak Legelső, tiszta, szűzi csókját!… (Ady Endre)
3. Szűz (I. 1) Ha testem szűzi volt is, lelkem tele volt szennyel. (Justh Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Érintetlen, tiszta, szeplőtlen <dolog>. Álla még Murányvár szűzi épségében. (Arany János) Fent, fent a csúcson: nagy-nagy szűzi csönd. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Olyan <terület>, ahol még nem járt ember. Szállani, szállani, szállani egyre | Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre. (Ady Endre)
5. (ritka, költői) Szüzességi Tőn szűzi fogadást örökre Istennek. (Arany János)
szűziség.
