táborhely
táborhely főnév
1. Az a terület, amelyen a tábor van. Megerősített táborhely; az ellenség táborhelyei. A csapat visszatért táborhelyére. Vénusz… hányszor fölkeresi a kegyetlen Marsz istennek táborhelyét?… (Eötvös Károly) || a. Tábor számára, táborütésre alkalmas v. kiválasztott hely. Táborhelyet jelöl ki. Ez jó táborhely. Ti el fogjátok rendelni a táborhelyeket, de azokon tábor nem fog összegyűlni. (Jókai Mór)
2. (ritka) Többé-kevésbé ideiglenes jellegű tartózkodási hely, lakóhely. Ez a falurész a cigányok táborhelye.
