tagolatlan
tagolatlan melléknév -ul, -abb
1. Általában olyan <tárgy, képződmény, felület>, amelyen nincsenek szembeötlő, jól megkülönböztethető részek, amely nincs tagolva. A fehér táj, kint, az emeleti | ablakon túl, amely keretezi | … a fehér táj majdnem egész üres, | tagolatlan. (Szabó Lőrinc)
2. Olyan <hang>, amelyben a hangsorokból felépülő emberi beszédre jellemző tagoltság nem ismerhető fel (ilyen pl. a sírás, a nevetés, a köhögés hangja v. az állatok hangja). Tagolatlan hang; (ritka, irodalmi nyelvben) tagolatlan szó: érhetetlenül kiejtett szó, amelyen szabályos beszédhangok nem különböztethetők meg. Tagolatlan kiáltás, üvöltés. A gyermek tagolatlan szavát ezer közül kihallaná… (Eötvös József)
3. (nyelvtudomány) Tagolatlan mondat: olyan m., amelyben nincs külön alanyi és állítmányi rész (pl. egy indulatszóból, felkiáltásként ejtett egyéb szóból, jelzős kapcsolatból álló m., mint „Jaj!”, „Segítség!”, „Micsoda szemtelenség!”).
4. (földrajz) <Néhány állandósult szókapcsolatban> Tagolatlan part (vidék): olyan p., amelynek vonalát öblök, félszigetek nem törik meg; tagolatlan felszín: egyenes, sík f., amelyen nincsenek kiemelkedések és bemélyedések.
5. (építészet) Tagolatlan épület, fal: olyan é., f., amelyen kiszögellések, bemélyedések nincsenek.
tagolatlanság.
