tájban
tájban határozóragos főnév, (népies) tájba
1. A jelzővel, határozóval jelölt idő(pont) körül, környékén, táján. Milyen tájban történt a villámcsapás? Az öregnek lánya fejen viszi ilyenkor tájban az ételes kosarat. (Vas Gereben)
2. (névutószerűen, ragtalan szó után, azzal együtt értve) A névszóval jelölt idő(pont), történés, esemény körül, táján; egy kevéssel előtte v. utána. Ez idő tájban; hajnali két óra tájban. Ej, ej, garázda tél apó! | Ki ördög hítta kelmedet, | Hogy sz. [= szent] Mártonnap tájba hó | Borítja házi telkemet? (Arany János) Egy kicsit bizonytalanabbul jött felém újra fél tizenegy tájban. (Kaffka Margit) A hajó éjfél után kettő tájban futott egy elszabadult aknára. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): akkortájban; déltájban; éjféltájban; ekkortájban; ilyentájban; olyantájban.
