1. (művészettörténet) Olyan festészeti v. grafikai ábrázolás, amelynek tárgya vmely valóságos v. képzeletbeli táj. Ez a tájkép a Tisza partját ábrázolja. Szép gyűjteménye van tájképekből. Nyugalmas, kékszinű fal Ragyogna rám és rajta Tájképek, alkonyokkal… (Juhász Gyula) Képet, tájképet még soha nem láttak… olyanok ők, mint a színvakok. (Nagy Lajos)
2. (irodalmi nyelvben) Az a rendsz. természeti szépségekben bővelkedő táj, amelyet tekintetével a szemlélő egybefoglal és festészeti alkotásként fog fel. Erdős, téli, vadregényes tájkép. A csúcsról nagyszerű tájkép tárult a kirándulók szeme elé. Hallgatva álltunk…, nézve a lassanként kifejlő tájképet. (Eötvös József) A paradicsomi tájkép tele volt szórva lakházakkal. [= lakóházakkal] (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.