tájoló
tájoló melléknév és főnév (hajózás, katonaság, műszaki nyelv)
I. melléknév Olyan <személy>, aki tájol. A hajó irányát tájoló tengerésztiszt. || a. Olyan <eszköz v. annak alkatrésze>, amellyel tájolnak, e művelettel összefüggő, vele kapcsolatos. Tájoló műszer, vevőkészülék.
II. főnév -t, -ja Szélrózsával és szögmérő beosztással ellátott iránytű; kompasz. Katonai, mágneses, pörgettyűs tájoló. A tájolóval fölvett irányban haladt a gőzös.
Szóösszetétel(ek): tájolócsapszeg; tájolóelem; tájolóeltérés; tájolókorong; tájolólencse; tájolónapló; tájolórózsa; tájolószelence.
tájolás.
