1. Olyan szó, amely csak egy v. néhány nyelvjárásban használatos. A „töpörtyű” jelentésű, „csörge” vagy „pörc” dunántúli tájszó. Tájszavakat gyűjt. Sok tájszót ismer. Íróink gyakran használnak tájszavakat. Szívesebben élünk tájszóval…, semmint hogy unos-untalan idegennel tarkázzuk mondatainkat. (Kosztolányi Dezső)
2. Köznyelvben is élő szónak olyan változata, amely sajátos alakban v. sajátos jelentésben csak egy v. néhány nyelvjárásban használatos. Alak szerinti tájszó (pl. a „kanál” szó „kalán” alakja); jelentés szerinti tájszó. (pl. az „aggódik” szó „túróvá képződik” jelentésben). A j megerősbödése gy-vé, oly hangtörvényen alapszik, melyre nem nehéz példákat találni a magyar nyelvben. Így lett most már tájszóvá degradált, de helyesebb hajma… szóból a hagyma. (Arany János)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.