takarít
takarít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyas Takarít vmit: azzal van elfoglalva, hogy vmely helyiséget tisztává, a benne való tartózkodásra alkalmassá tesz úgy, hogy belőle és a benne levő berendezési tárgyakról eltávolítja a port, piszkot, s ott rendet teremt. Munkaidő után takarítják a műhelyt. Kitűnően megvan asszonyi segítség nélkül; maga tisztítja cipőit, maga takarítja a szobát. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül) Ki takarít nálatok? Ez az asszony nagyon gondosan takarít. Az ilyen kisebb sörházakban… nem sepregetnek, szellőztetnek, takarítanak eleget. (Krúdy Gyula) Takarítunk, törölgetünk, a hajunkat kontyba kötjük… (József Attila) || b. tárgyas (ritka) Ruhát takarít: tisztítja, rendbe hozza a ruhát. Én a ruháját takarítom, én az ágyát vetem… (Tolnai Lajos)
2. tárgyas (régies) <Mezőgazdasági terményt a termés helyéről> betakarít, behord. Szenny és gyalázat országunkra s átok A jámbor népre… Munkája megszakasztva, és ha mit Kín s félelem közt a csűrbe takarít, Zsivány hadak falják fel. (Vörösmarty Mihály) Tavaly nem lehetett szénát takarítani a sok esőzés miatt. (Jókai Mór)
3. tárgyas (népies) <Vagyontárgyat, értéket, pénzt> takarékossággal szerez; megtakarít. Szép birka vót. Háromszáz. Derék ember vót a Bodri juhász. Maga szerezte, maga takarította. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyas (ritka) (Vhova) takarít: vhova temet, eltakarít. (2). Csata után sírba takarították a halottakat. A várbeliek… takarították a halottaikat. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: betakarít; eltakarít; feltakarít; kitakarít; körültakarít; letakarít; megtakarít;összetakarít; végigtakarít.
takarítatlan; takarítgat; takarítható; takarított; takaríttat.
