taknyos
taknyos melléknév és főnév (kissé durva)
I. melléknév -an, -abb
1. (rendsz. állítmányi haszn.) Olyan <orr>, melyből szivárog a takony. Taknyos az orra. Töröld meg az orrod, mert taknyos. Kisgyerekek is vannak itt… ujjatlan kiskabátban, az orruk taknyos. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) Olyan <személy>, akinek taknyos az orra. Fújd ki az orrod, mert már megint taknyos vagy. || b. (bizalmas) Náthás. Télen néha hónapokig taknyos vagyok. || c. (ritka) Takonykóros. Taknyos ló.
2. Takonnyal beszennyezett. Taknyos zsebkendő.
3. (népies, bizalmas) Lucskos, nyirkos <idő>, melyben a nátha fokozottan terjed. Csúf, taknyos idő. || a. (repülés, bizalmas) Taknyos levegő: nagyon párás és ezért repülésre nem alkalmas. l.
4. (bizalmas, rosszalló) <Megvetést, lekicsinylést kifejező szóként> éretlen, neveletlenül szemtelen. Taknyos alak; taknyos kölyök, lány. A taknyos mindenedet!: <korholásként, enyhe szitokként>
II. főnév -t, -ok, -a (átvitt értelemben, bizalmas)
1. Komolyan nem vehető, éretlen gyerkőc. Mit akarsz itt, te taknyos? Én nem veszekedhetek evvel a taknyossal… Összeszidom és megvan. (Móricz Zsigmond) Összejátszottak, ez a ringyó, meg az a taknyos. (Nagy Lajos)
2. Fiatalabb személy <gyak. kedveskedve>. Ért hozzá a taknyos. Nem szégyenled magad, te taknyos? No, még csak az van hátra, hogy a kis taknyosok is kritizáljanak. (Móricz Zsigmond)
taknyosít; taknyosodik; taknyosság.
