tál
tál főnév -at, -a
1. Szilárd anyagból (cserépből, porcelánból, fémből, üvegből, fából stb.) készült, rendeltetésének megfelelő mélységű, lapos fenekű edény ételnemű felszolgálására, készítésére, tartására. A tálra rakja a pecsenyét; tálba meri a levest; tálban hozza be az ételt. Összetörte a tálat. Középen a nagy tál, Tálban ízes étek. (Lévay József) Anna egy tálba tette a kovászt, vajat, cukrot, sót. (Kosztolányi Dezső)
2. Ez az edény a benne levő étellel együtt, ill. a benne levő, a tálat (1) megtöltő étel. Egy tálba → márt vkivel. Mohón nekiesett a tálnak. Kínálgatta erősen a tálat. A tésztából megettek három tállal. Előttök van a tál, előttök az üveg… Az étel meghűlt, a Bor megmelegedett. (Petőfi Sándor) Éhöket a nagy tál kívánatos izzel Szomjukat a korsó csillapítja vizzel. (Arany János)
3. Fogás (5). Csak egy tál volt ebédre. Kérjük a következő tálat. Nem tiszte a lantnak olyatén szolgálat, Hogy megénekeljen minden egyes tálat. (Arany János)
4. jelzői használat(ban) Annyi <étel>, amennyi egy tálba belefér. Egy tál leves, sült, tészta. Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan felkacag, Kicsit több bért, egy jó tál ételt. (Ady Endre) Kicsi kell neki. Csak éppen, hogy mindennapra meglegyen, dolog nélkül, az a három tál étel, de jól elkészítve és bőségesen. (Móricz Zsigmond)
5. Folyékony v. pépes, nem enni való anyag tartására, felfogására, ilyen anyag készítésére, felhasználására v. a vele való munkára haszn., rendsz. lapos edény, tartály. Csirizes, enyves tál; előhívó, keverő tál. || a. (bizalmas) Ágytál. Az ápolónő odavitte a tálat a betegnek. || b. Borotvatál. || c. (ritka) Mosdótál. Ilyen kis tálban mosdotok?
Szólás(ok): ld. cseresznye, lencse. Közmondás(ok): tál a fazékkal hamar összezördül: könnyen megesik, hogy a házastársak között nézeteltérés támad.
Szóösszetétel(ek): 1. tálfedő; 2. ágytál; borotvatál; cseréptál; levesestál; mosdótál.
